főoldalBemutatkozásAdóparadicsomokOffshore bankszámlaDíjak és csomagokPrivate bankingKész cégekGYIKKapcsolatOffshoreBLOG
keresés

Vissza
OFFSHORE.CO Bemutatkozás Felhasználási területek Offshore befektetési alap

Offshore befektetési alapok

Az offshore működési területek gyakran kedvező környezetet nyújtanak a befektetési formáknak, amik lehetnek: trust, pénzalap vagy befektetési társaság, és lehet nyílt vagy zárt körűen működő, nylítvégű vagy zártvégű. A legszélesebb körben használt helyszenek a Bermudák, a Kajmán szigetek, Guernsey, Hong Kong, Írország, a Man sziget, Jersey és Luxemburg. Ezek a területek eltéréseket mutatnak egymástól az offshore alapoknak nyújott jogi és pénzügyi rendszerekben, de minden esetben az kedvező adózás a fő oka, hogy a befektetés hozama adómentes vagy alig adóztatott a kérdéses területen valamint, hogy  a szabályozási rendszer sokkal lazább, mint a magas adózású országokban, ahol az alap befektetői vagy tulajdonosai megtalálhatók. Ez lehetővé teszi az offshore alapok számára, hogy a tőke szélesebb körébe fektessenek be, mint ami a magas adózású környezetben lehetséges, és hogy agresszívabb befektetési politikát folytassanak, ami magas hozamot, de egyúttal magasabb kockázatot is jelent.

Csak mert az offshore befektetési alapok nagyobb hozamot és gyakran nagyobb kockázatot is ajánlanak, mint a belföldi befektetési alapok, sok ország korlátozza az offshore cégek piacát a területén vagy polgárai számára. Ebben a tekintetben az USA különösen szigorú és az offshore pénzalapok kínosan ügyelnek arra, hogy ne ütközzenek az amerikai jogba, azaz nem fogadják az amerikai állampolgárok befektetéseit. Nagy Britannia rendszere engedékenyebb, de még nem igazán rugalmas. Az offshore alapok tekintetében a magas adóterhelésű országok törvényei és szabályai nemcsak a polgáraik viselkedését korlátozzák, de elejét veszik a „pénzmosásnak” és az offshore területek más jogtalan kihasználásának.

„Jogellenes használat” magába foglalja az adózás elkerülését, és részben az vezérli a magas adózású országokat az offshore alapok hozzáférhetőségének korlátozásában, hogy félnek, hogy a külföldi befektetések hozamát nehezebb megadóztatni. Az utóbbi 20 évben az adózás elkerülését lehetetlenítő szabályozás terjedése azt jelenti, hogy sok magas adózású ország becsületes polgárai anyagilag nem gyarapodhatnak azzal, hogy „kitelepítik” a pénzüket. A magas adózású országok sajnálatára sok polgáruk gondolja úgy, hogy túl sokat adózik, s ezért nem vallja be a tengerentúli jövedelmét, plusz az offshore alapokból befolyó magas hozam nagyon csábító akkor is, ha le kell adózni. Az offshore befektetések felfelé ívelő tendenciát mutatnak – bár a belföldi befektetések is nőttek, az offshore alapok még gyorsabban gyarapodnak.

Offshore vagy belföldi, befektetési alap vagy nyilvánosan vagy zártkörűen működő, nyíltvégű vagy zártvégű. A nyilvános alapok gyakran nyilt végűek, nincs korlátozva a tagok száma és általánosságban kevésbé jómódú befektetők irányítják. A nyilvános alapokra általában olyan szabályozás vonatkozik, ami korlátozni próbálja a kockázatot és lehetővé teszi a hozzáférést magas adózású országoknak. A legtöbb offshore befektetési területnek nincs ilyen jellegű szabályozása, tehát az ottani székhelyű alapok nem hozzáférhetőek belföldről, de néhány offshore terület jogi környezete megfelel a belföldi követelményeknek.

A leggyakrabban használt területek Írország, Luxemburg, Jersey és Guernsey, melyek otthont adnak az UCITS alapoknak. Az UCITS egy EU-konform rendszer, ami megengedi az alapok piacra kerülését minden EU országban, ha megfelelnek az EU UCITS-Irányelv követelményeinek. Nyilvánvaló okokból az EU nyilvános befektetési alapjai egyre inkább megfelelnek az UCITS szabályozásnak, bár a 2005. július 1-től hatályos Megtakarítások Utáni Adózás Irányelv némileg változtatott a helyzeten, mivel a legtöbb UCITS alap az Irányelv alá tartozik, ami annyit jelent, hogy a megtakarításokat jelentik az anyaállam adóhatóságainak.

A fix kamattal nem rendelkező részvényektől eltérően, melyek korábban megőrizték helyüket a magas adóterhelésű országok tőzsdéin (a likviditás miatt), a nyilvános pénzalapok széles körben hozzáférhetőek a „szegény gazdagok” közösségének (legalább $100.000 vagy magasabb összeget befektető magánszemélyek) és egyre inkább offshore területre helyezik azokat, noha befektetési céljaikat nem. Ezért az offshore székhelyű pénzalapok a legtöbb befektetési osztályban jól kiegészítik a végbefektetéseket; mert a legtöbb offshore terület kibúvót biztosít az alapoknak az adózási szabályok alól és gyakran használhatják a kettős adóztatási megállapodásokat a tényleges adómérték leszorítására – ami nem lenne elérhető egy magánbefektetőnek, hacsak nem a kérdéses offshore területen lakik, és a legtöbb esetben még akkor sem vagy csak nagy nehézségek árán. Természetesen egy magas adóterhelésű ország adófizető személyei vagy vállalatai nem húzhatnának hasznot egy offshore alap adóelőnyeiből, ha globális bevételük alapján adóztatják őket, mint ahogy általában ez a helyzet. Néhány alap „felgöngyöli” a bevételt és a tőkehozamot ebből az okból, legalább azt megengedve az adózónak (néhány, de nem minden országban), hogy elkerüljék az adófizetést, amíg az alap szét nem osztja a vagyongyarapodást vagy nem értékesíti a részvényeket. Lényegében ez egy magánalap, ami általában egy zártvégű alap (előre meghatározott ideig működik, aztán megszűnik), maximum 50 ember között jön létre, akik mind egy jelentős összeggel szállnak be (általában ez nem lehet kevesebb fejenként 1 millió dollárnál) és meghatározott szektorban fektet be. Ennek előnye, hogy profi menedzserek hasznosítani tudják meghatározott tőkeosztályra vonatkozó speciális tudásukat (lefoglalt részvények vagy nagy tömegben kibocsátott értéktelen kötvények), hogy nagyobb hozamot érjenek el, mint amit nyilvános alapoktól várhatnának, amik általában listázottak, nyíltak és majdnem mindig gúzsba vannak kötve a szabályok által, még az offshore befektetési területeken is és amelyek általában elővigyázatosan szabályozzák a listázott alapokat, még akkor is, ha ezek enyhébbek, mint a magas adózású országokban.

Sok offshore terület biztosítja a jogi környezetet a zárt privát alapok működéséhez, általában a korlátozott partnerség vagy korlátozott felelősségű társaságok útján. Mind a két struktúra lehetővé teszi az adózás átlátszóságát az USA-hoz hasonló befektetői alapoknak. Az offshore cég vagy partnerség természetesen elsősorban alacsonyan adóztatott és egyéni tagjai vagy partnerei hozzájuthatnak a nyereségükhöz a vállalati adózás közbeiktatása nélkül. A zárt magánalapok szabályrendszere általában sokkal enyhébb, mint a nyilvános alapoké, befektetőik gazdagabbak, kevesebb védelemre van szükségük és jobban értenek az üzlethez.

A magánalapok vonzó befektetései ellenére a legtöbb befektető nem akarja a magánalapokra jellemző hosszú távú befektetés mellett elkötelezni magát, és inkább a nyilvános alapok likviditását és átláthatóságát választja. Egy nyilvános alap akár listázott, akár nem (és a legtöbb igen) a nyilvános alapoknak teret adó bármely működési terület szabályrendszere megköveteli a rendszeres és nyilvános értékelést, és egy nyílt struktúra minden (kivételes) esetben.

A befektetési alapok az egész kockázati skálát felvonultatják a biztonságos, alacsony hozamú kötvényalapoktól a magas haszonnal kecsegtető fedezeti alapokig. Bár minden fajta alap megtalálható offshore területen, a magas hozamú alapok vannak túlsúlyban, melyek vagy nincsenek engedélyezve vagy belföldi területen piaci szabályozás tárgyát képezik. Gazdag magánbefektetőknek ajánlhatnak belföldi vagy offshore magánalapokat, de a piaci szabályozás hiánya azt jelenti, hogy inkább oda helyezik azokat, ahol a leggyorsabban nőnek és a legkevesebbet adóznak, és ez az offshore.